Tag Archives: belsőcső

Amoeba AM-005

am005.jpgÚgy hozta a sors, hogy a nem rég kifilézett pisztoly Amoeba egy fél számmal nagyobb testvérét is górcső alá vehettem. A belsőről most kevés szó fog esni. Aki arra kíváncsi nézze meg a linken lévőt, belül mindkettő ugyan az. Azzal a különbséggel, hogy ebben a fegyverben a tányér fogaskerék nem volt elrepedve. Itt a hop up gumival volt probléma, ami úgy beleragadt/rohadt, hogy nem lehetett roncsolás nélkül kitessékelni a helyéről. Continue reading

Amoeba AM-003

ccp.jpgIsmét egy futurisztikus fantázia fegyver kerül a blogba. És a fura benne, hogy egy “karabély” alapú pisztolyról lesz szó. A gyártó az ARES és az Amoeba termékcsalád egyik képviselője ez a kéziszerszám. ARES 2010-ben jelent meg a piacon, modell palettájuk viszonylagosan széles. És valamilyen csillagzat alatt együtt állnak a Star nevezetű márkával, amit a 2000-es évek elején adott életjelet. Együtt működésül, azonosságuk balladai homályba vész. Az biztos, hogy főként ázsiai webshopokot ARES mellé zárójelben oda szokták biggyeszteni a Star nevet is.
ARES fegyver már a blogon és nem voltam tőle elájulva. Főleg a vételár tekintetében.
Az Amoeba egy harmadik “márkanév” az egyenletben. Nyugat X Ázsia, csak hogy stílszerű legyek a trenddel.
No, de nézzük a medvét. Változott e valamit az ARES, mióta összeikszelt az Amoebával? Continue reading

APS Phantom Extremis MKII

aps.jpg

Űrkorszakot írnak az APS-nél. Két év megfeszített kutatgatás és fejlesztgetés után meg alkották az Extremis család két tagját. Mark 1 és mark 2 néven. Az előző linken csak úgy repkednek a fantázia nevek és rövidítések. A marketing gépezete igazán kúl színben próbálja feltüntetni a fegyver fícsöreit. Már ami a külsőt illeti. Félig-meddig ázsiai stílusban. Kicsit bohókás, kicsit sok, kicsit béna. A lényeg, hogy egy sci-fi űrhajó ihlette a sok fantázia nevet. Az extremis magyarul képtelenséget jelent. Hogy miért ez lett a neve? Ezt a fantáziádra bízom.

Continue reading

VFC VR16 Sabre Assault

vfcvr16.jpg

A VFC-t 2004-ben alapították azzal a céllal, hogy felső kategóriás, igényes AEG-eket kínáljanak. A cél, hogy mind külsőre, mind belős fasza cuccot kínáljanak. Ahogy azt a cég mottójával a “No compromise? Get VFC!” szeretnék a piac tudtára adni. Szóval, ha nem akarunk kompromisszumot kötni a külső és belső tekintében, VFC-t kell venni. Habár nagy részt igaz az állítás, de ne ámítsuk magunkat, messze nem kompromisszum mentesek a termékeik. Vitathatatlan tény, hogy külsőre tényleg nagyon jók és maga korában verhetetlen volt. Csak sajnos messze nem volt annyira tökéletes, mint ahogy a mottóból következne. Gondolok itt pl az AK-k tus és elsőszekciók konzolból eredendő lötyögésére vagy az M-széria upper, lower lötyögéseire. Ezek több mint felháborítóak. Persze a belsők sem voltak annyira tökéletesek, mint azt a vállalkozás elköteleződése a aktívan játszók felé vállalt. (Legalábbis a weboldaluk szerint nem csak a gyűjtői igény kielégítése a céljuk, hanem egy tényleg használható replika. Ehhez képest a belsők műszakilag a kulcsfontosságú pontokon igencsak gyengécskére sikerült a vételár tekintetében.) De azóta változott a piac. A VFC a ruszki fanatikusok körében hamar népszerű lett AK replikáikkal. Mely termékcsalád mára teljesen kihalt a boltok polcairól. Érthetetlenül, mivel igény lenne rá a fórumok alapján. Ezzel szemben az oldalukon fent az összes AK variáns, amit gyártottak.
Keleti oldalt, persze ellensúlyozásul meg kellett jelentetniük a M-szériát is. Sőt külön VFC döluksz márkát is kitaláltak Avalon néven. Az M-replikák mindegyike markingos (KAC és Colt) verzió volt. Anyaghasználat tényleg nagyon rendben van. Ami kell alu és anodizált. Bár ha nem Avalaon-t vettünk a cső is szintén alu, ami jót tesz a karunknak, de csorbít a realisztikusságon. Jelenleg nekik van a legvékonyabb klasszikus M4 markolatuk a piacon. A történelem tanulmányozása során úgy tűnik a VFC-nek sikerült a legjobban zsonglőrködnie a licenszekkel, ugyanis mára szinte csak az ő termékeiket kaphatjuk meg, ha nem valami ufó izére vágyunk (mint pl G&G). Sőt a drágább Umarex portékákat is ők gyártják OEM-ként.
A VFC itt keleten nem túl elterjed lévén, hogy nem kapni minden sarkon és még az olcsóbb replikák is 100e ft körül vannak.
Olcsóbb replikák. Miután a kínaik egyre, másra kezdték ontani a magukhoz képest, egyre jobb és jobb AEG-eket, úgy kényszerültek az első vonalbeli gyártók is az olcsósításra. Ezzel közelebb hozva egymáshoz a két világot. Akkoriban kezdtek eltünedezni a markingok és egyszerűsödni a részletek. A VFC-nél ennek eredménye a VR széria lett. Alapokban ugyanaz, de mégis kicsivel minden fapadosabb. Aztán úgy tűnt bevált a dolog és ideje volt húzni kicsit a VR külsején. Amiből megszületett a jelen bejegyzés tárgya is. A fegyver, aminek az ára igen csak felcsúszott. Igaz, az olcsóbbakon nincsenek ennyire divatos saját márkás kiegészítők.

Így aztán most, hogy elérkezünk idáig, nézzük mit tud ez a jószág.

Continue reading

APS ASR-104

Az APS megjelenésekor az AEG innovátorok közé szerette volna emelni magát. Részleteiben tervezték újra a gearboxot, egyfajta találjuk fel újra a csőben a lyukat elv szerint. A kivitelezés párosult a 2 legrosszabbal: borzalmas anyagminőség és szemmel láthatólag olcsó előállítási minőség. Olyannyira hulladékokat gyártottak, hogy aki ismerte félt tőle mint a tűztől. A full műanyag gearboxos Well csodák is jobbak voltak hosszútávon.
Aztán valami megváltozott. Valakinek az APS-nél leesett a húsz filléres. Hoppá! A termék rossz és nem piacképes. Hát így történhetett, hogy végül visszatértek a Marui szabványos megoldásokhoz.

És azt kell írjam, hogy nagyon jól tették. Sikerült olyan terméket létrehozni, amely műszakilag kimaxolja az alsó kategória tetejét. A blowback maradt. A box belsőségei nem csak a szabványosak lettek, de hatalmasat ugrottak  minőség szempontból is.

Continue reading