E&L ELAR MUR Custom SBR Elite version

elm4.jpgAz E&L egy nagyon érdekes gyártó. Ugye először az AK vonallal jelentkeztek, majd -akárcsak az LCT- ők is piacra dobták az M4 modelljeiket. Nem lenne akkora durranás, ha nem csináltak volna valami olyat, amire azért felfigyelnek ebben a két iszonyatosan telített piacon. Az AK családnál ugye full acélból készítettek replikákat, akárcsak a nagy konkurens az LCT. Ezeknek kezdetben volta gyerekbetegségeik, de árban jóval az LCT alatt volt. Aztán a megjelent a gen.2 széria és ezzel párhuzamosan ment a gen.1 különböző márkanevek alatt. Utóbbi igencsak jó vételnek számított, míg kapható volt.
Aztán itt az M4 szériájuk. Nem tököltek, egyből két verzióval indítottak, platinum és az olcsóbb elite. A kettő között -akárcsak az AK szériánál-, különbség csak a belsőben lesz: jobb motor, más fogaskerekek, csapágy, egybehengerszett, stb.
A külső anyagfelhasználásban, részletmegoldásokban a katalógus adatok és képek alapján inpozánsnak tűnik és azt a benyomást kelti a nézelődőben, hogy ugyanazt az analógiát követi, mint az AK család esetében.
Lessük milyen!Külsőre a cucc nagyon egyben van. A tok teljesen aluból van, ahogy azt elvárjuk egy felsőkategóriás AEG M4-től. Az anodizált felületkezelés korrekt, matt hatású.elm4_1.jpgAz összes E&L termékre jellemző egyfajta nyersesség. Nem olyan kifinomult, mondjuk egy LCT. Bár a felületek szépen megmunkáltak a mozgóalkatrészkre mégis jellenző nyeres, reszelős érzés.
A külső a fenti képen látható. A nevezéktan.
ELAR: E&L AR, tehát E&L M4.
MUR: ez a VLTOR nevű valódi gyártóra utal, akiktől a tok formavilágát nyúlták.
Custom: a gyári kásztöm, azaz “egyedi”, tehát a test, az előagy, tus, stb biz-baszok “egyedi” egyvelege.
SBR: többnyire a short barrel rifle-t rövidíti, tehát rövid csövű karalábé, ami adott esetben helytálló.
Elite version: az olcsóbbik verziója.
Bár a cucc nagyon egyben van mégis érdemes megjegyezni azt a nyulfarknyi nyári szünetet a tok és az előagy között.elm4_5.jpgA lower integrált a sátrovas. A tárkioldó, a tűzváltókar és a bolt catch mind kétoldalas.elm4_3.jpgA zárkeretimitációs lemez működik. Hátrahúzva ott marad, míg a kioldógombot meg nem nyomjuk.
Ennek a gyártónak az M4-e a részletekbe rejtett, apró realisztikusság morzsákkal próbál kiemelkedni. Mint pl a hüvelykivető ajtó retesze. Ami a kevésbé igényes gyártóknál csavaros. Itt viszont a valódihoz hasonló, alakzáró elven marad a helyén.elm4_4.jpgA tus műanyagja is a korrektebb plasztikokból került ki. Az öntvény szép, sorja mentes. A tube tövében egy QD szíjakasztópont található. Ebben az orientációban -akárcsak a kezelőszervek- támogatja a kétkezes használatot, amennyiben 1 pontos szíjat szeretnénk használni.
Van lehetőség 2 pontosra is. A válltámasz és majd az előagy is tartalmaz mindkét oldalon QD pontot.
elm4_2.jpgMlok rendszerű az előagy. Elegánsabb és rugalmasabb, mint a keymod. A dolog lényege, hogy nincs felesleges rail, amit sosem használunk, csak és annyit tudunk alkalmazni, amennyi épp kell. Ezzel csökkentve a tömeget és kiálló sínek bokorba akadásának lehetőségét.elm4_8.jpgAz E&L a termék mix összeállításakor mintha a praktiussákot, realisztikusságot és a gémer világot szerette volna egyesíteni. A cső végére húzott puffancs izé valamiféle hangtompító szeretne lenni. Ez a pár centi hosszú valami fele be van szivacsozva.
Ugyanakkor nem voltak restek és kapott gázrendszer imitációt.elm4_10.jpgEzen a képen több dolgot is láthatunk. A realisztikusság jegyében a tok és tube menetesen kapcsolódik egymáshoz. Átlagos esetben a tube mélyen egy csavart kell kitekerni, ami rugóvezetőbe kapcsolódik. Itt az igazihoz hasonló megoldást látunk tokban van menet. Ha tubeon lévő kontraanyát oldjuk egy körmös kulccsal letekerhető. Így a gearbox hátuljához, ergo a rugóvezetőhöz tényleg viszonylag gyorsan hozzájutunk.
A rugóvezetőt egy a fent látható esztergált, recézett cucc stabilizálja. Megfordítva szerszámként viselkedik, mely segít kivenni a rugóveztetőt.elm4_12.jpgA lower a korabeli ARES, King Arms megoldásait alkalmazza. A bolt catch lemezmegállítója a tokba van integrálva, míg a legtöbb gyártó ezt a gearbox oldalára teszi.
A kereszt stiftek közül mindkettőt rugós mechanika fog meg a végállásokban, így nem lehet elhagyni őket. Igényes részletmegoldás.elm4_9.jpgNem teljesen értettem, hogy miért volt vastagon bekenve az upper zsírral olyan helyen, ahogy aztán az ég egyadta világon semmilyen mozgó dolog nincs. Porfogónak?elm4_7.jpgA dizájn csomag része ez az últra kásztömizálható robotikus pisztolymarkolat. 2 első, 2 hátsó elemmel. Az elsőnél nincs igazán különbség, csak eldönthetjük, hogy kell e egy ujjelválasztó vagy sem. Ez csak leszerelt állapotban változtatható.
A hátsó érdekesebb. Felszerelve is cserélhetőek a panelek és a markolat vastagságát változtatják.elm4_11.jpgHop up szempontjából a egy Prowin kopival van dolgunk. Fokozatmentesen állítható, mivel tárcsás a beállított pontot stabilan tartja. Az alu öntvény felülete brutál érdes. Ez úgy jellemző az egész replikára és minden belőségére. Az alkatrészeket kézbevéve, szemlélve nem a kifinomultság és patent illeszkedés jut eszünkbe. Minden elem a cuccnak nyers.
Az E&L-re jellemző középen sliccelt, meglehetősen puha hop up gumit találunk a kamrában. Ehhez egy sima csövecske lenyomó társul. elm4_14.jpg
A cső egy sima rézcső, nem a világ közepe. Kitakarítva teszi a dolgát.Ha gearboxra szegezzük szembimbóinkat láthatjuk, hogy egy igen erőteljesen módosított V2 fazonú szerkezettel van dolgunk. Oldalán a kétoldalas tűzváltókar mozgatómechanikájával.
Érdekes megfigyelni a csapágyak gyári elrendezését. A sectorkeréket látták el golyóscsapággyal a többi sima, acél csúszóperselyen fut. A logika pont nem így diktálná. A legkisebb terhelés és legnagyobb fordulatszám a tányérkeréken szokott jelentkezni. A sectorkerék pedig folyamatos, kvázi ütésszerű terhelésnek teszi ki a csapágyat a dugattyú rángatása közben.elm4_13.jpgVFC-s, ARES-es jegyekkel tűzdelt a dizájn. Láthatóak a kialakított kábelcsatornák, amik egy Marui kopi gearboxnál nem jellemző.
elm4_15.jpgEgy külön karral látták el a visszaforgásgátlót. Ezt valszeg a rugócsere megkönnyítéséhez szánták, ugyanis csak a tube eltávolítása után lehet nagyjából hozzáférni egy megfelelően lapos “szerszám” segítségével.  Így egyszerűsítve a rugó kivételét.elm4_16.jpgA belső viszonylag sok barna trutymákot tartalmozott.elm4_17.jpgA gearbox ház neuralgikus pontját, az orrát megerősítették. Bár nem olyan brutális mértékben, mint a G&G-ké. A henger kivágás minden sarka kapott lekerekítést, így megelőzve a repedés kialakulását. Valamint kívülre némi plusz anyagot.elm4_18.jpgA belsőségek tekintetében talán az olcsóbb verzió jobb szokott lenni mint a drágább. Az utóbbiakban acél egybe henger-hengerfej szokott lenni, ami a gyártóra jellemző igencsak nyers kidolgozottsággal rendelkezik. Magyarul érdes, mint az állat, ami nem feltétlenül előnyös tulajdonság. Ezzel szemben itt a tradícionális verziót “erőlteti” a gyártó.

A dugattyúfej “silent”, azaz “csendes” típusú. (Nem az.) Viszont ilyen mennyiségű gumírozás és a műanyag hengerfej biztos, hogy csak masszírozza gearbox orrát, ezzel szívességet téve az életének.

Érdekes, hogy csapágyazás, előfeszítés téren alig akad valami. A dugattyúfejben egy nagyobb karimás csavar van csak, semmi előfeszítő műanyag vagy csapágy. A rugóvezetőn egy nejlon gyűrű van előfeszítés gyanánt.

A rugó nagyon rövid és kemény. Érdekes, hogy a gearbox többi része szarrá volt kenve, de a rugó környékére egy gramm zsír sem jutott. Minden lövésnél hangos pengésbe kezdett a rugó.

Ennek az E&L-nek is meg volt az a bosszantó tulajdonsága, hogy a dugattyú gyárilag szorul a gearboxban(!). Ez egy nagyon gyakori dolog ennél a gyártónál és módfelett agyhalál, hogy ilyet meg mernek engedni. Mindazon által, ha ez ki van gyomlálva egy korrekt 3 acélfogas dugattyútestet kapunk.

A fogaskerék szett szintén az olcsósítás “áldozata”, ami jelen esetben ugyanúgy jót jelent, mint a hengerszett esetében. Egyszerűen az gen.2 E&L belsőségek hiába néznek ki papíron fantasztikusan a valóságban borzalmas minőségben és borzalmas tűrésekkel kerülnek legyártásra. (lásd gen.2 AK) Szóval ismét jobban jártunk az olcsóbbal.
elm4_6.jpgEgy pont van ahol a Platinum verzió diadalmaskodni tud belsőségek terén, az pedig a motor. Ez egy szokásos kínai alap motor. Elmozgatja a gearboxot, de nagy tűzijátékra senki se számítson.
Viszont ezzel működik a fesztelenítős történet. Amint kicserélődik a motor egy korrekt nagy nyomatékúra azonnal búcsút mondhatunk a fícsörnek.

Összegzés.

2018 tavaszán megjelent replika család úgy tűnt letett valami olyat az M4-ek asztalára mint, amit az AK családnál láthattunk. Sajnos az árazás nem volt egetrengetően kedvező ezen a túltelített piacon emiatt nem sok E&L M4 szaladgál a pályákon.
Sok igen kellemes tulajdonsága van. Korrekt és masszív a bódé. Sok igényes elgondolást vittek bele a dizájnba. Sok realisztikus megoldást húztak elő az ingujjból. Viszont az egészet belengi egyfajta nyers kidolgozottság, ami miatt minden olyan reszelős a replikán. A tűzváltókar, a felhúzókar, csak a hogy a külsőt említsük. És ugyanez belengi a belsőt. Nem egy kifinomult szerkezet, de működik.
A dugattyú szorulásra oda kell figyelni és úgy általában tüzetesen meg kell át kell vizsgálni gyári hibák és pontatlanságokat kutatva.

300€ körül kapható a legolcsóbb helyeken az Elite verzió. (Ez az olcsóbbik, a Platinum a drágább. +~50€) Ennyiért egyszerűen nem érzem, hogy miért ne inkább egy Arcturust választana az ember, jóval olcsóbban. Anyaghasználatban egyszinten vannak, minőségben meg jobb az Arcturus. És ott van még az Arcturus fasza, mechanikus elsütés érzetű billentyűje. Mindezt 100€-val olcsóbban. Ebbe meg azért belefér egy korrekt nagynyomatékú motor, hogy érződjön döglöttnek és FET, hogy az elektromos problémáknak elejét vegyük.

pateron.jpgHa számodra is érdekes a blog és úgy gondolod, hogy megéri, hogy havi egy sajtburger árával támogass, sokat segítesz a megjelenő tartalmak készítésében.
A patreon támogatók az itteni megjelenés előtt olvashatják a legújabb bejegyzéseket.

paypal_me_donate-300x300.png
Vagy, ha nem szeretnéd folyamatosan támogatni a blogot, a paypal-en keresztül alkalmi hozzájárulással is tudsz támogatni.