AEG evolúció, tuning, történelem – random tech képek

Az AEG platform fundamentálisan nem változott az idők folyamán. Alapelvek, formák lényegi értelemben ugyanazok, amit a Marui piacra dobott a 90-es évek elején. Amit tegnap “tuning”-nak hívtunk az mára sztenderddé vált.ovsn1.jpgVegyünk gondolatainkban egy Marui AEG-et. (Nem a next gent!) Ez egy japán játék fegyver. Műanyag külsővel, jó minőségben gyártva, mai fogalmainkkal low-end anyagokból (a gyártás minősége miatt nem keverendő össze a legalja kínai csodákkal). Japánságának jellegzetessége, hogy nem igazán foglalkoznak (vagy -hatnak) a világgal. Kizárólag  “gyenge” anyagokból és a 0,98J-os limithez gyártanak replikákat. Ez utóbbit azért fontos szem előtt tartani, mert így megérthetjük, miért van egy alap Marui fegyverben például spiáter fogaskerék.
Azokra az erőhatásokra megfelelő. Ahogy a legtöbb tömeg gyártott terméknél (ami nem az örökkévalóságnak tervezett luxus cucc) a lehető legolcsóbban előállítható és a célnak még épp megfelelő alkatrészek kerülnek a termékbe.

A korai 2000-es években kezdett nagyobb méreteket ölteni a hobbi. (Ami elsősorban a kínai gyártók kedvező árú replikáiknak köszönhető.) Mivel országonként más és más az energia [J] határ (bogyó tömegének (0,20g) és sebességének (400fps) szimbiózisa) és a japánoké az egyik legalacsonyabb, ezért a szigetországon kívüli piacokon persze, hogy megnőtt az igény a határok feszegetésére, aminek hatására megjelentek az első alkatrész gyártók. Erősebb fogaskerekek, erősebb rugó, csapágyazás a rugó végeire, ventillált dugattyúfej csak, hogy párat említsünk. A Marui klónokat gyártók már nem olyan “nyakasak”, mint a japánok és tudják, hogy világ nem csak és kizárólag nipponézia kicsiny szigetéből áll, el kezdték trükkösebb, erősebb anyagú vagy javított alkatrészekkel szerelni a replikákat. Az első “márkás” klónok (CA, ICS stb) mai szemmel csak nüansznyi belső újdonságot hordoztak.
Akinek volt pénze, igénye és legfőképpen bátorsága belevágott a tuningba, akinek nem az alap fegyverrel játszott. Persze, akkoriban kevés infó volt fellelhető, ezáltal kevés volt a gyakorlott szaki és iszonyatosan drágák voltak az alkatrészek. A “tuning fegyvert” mindig valami mágikus aura vette körül, holott nem biztos, hogy jobb volt mint, az alap. Mivel akkoriban is nagy küzdelem volt a kompatibilitás.
Ez a kezdeti varázslat megmaradt köztudatban és generációról generációra öröklődik az airsoft társadalomban. Nehezen kiírtható ez a gondolkodás, holott a világ azóta már megfordult párszor a tengelye körül.

Egy alap TM gearbox következik. (Egy P90, V6 nevezetű meghajtóegysége.) Az elv és az anyagok szinte semmit sem változtak az elmúlt majd 30 évben (a V2 óta).tmp90tr_23.jpgNem igazán látunk csili-vilire eloxált vagy acél alkatrészeket. tmp90tr_25.jpgBelsőségek: spiáter középső és sector kerék, ventilálatlan dugattyúfej, kampós rugó, egyszerű műanyag rugóvezető, műanyag csapágyak, o-gyűrű mentes nózi.

A következőkben láthatunk pár képet, egy olyan tajvani gyártó termékeiről, amik szemléltetik az evolúciót és egy kicsit a jövőbe tekintenek.
3 lépcső lesz látható a VFC-től. Az ős, 2004 körüli időszak, amit sokáig gyártottak. A mostani VR16, azaz a belépőszint, mivel a termékpaletta szélesedett olcsóbb és drágább termékekkel. Illetve a teteje, amit az Avalon névre brendelt VFC jószág.

Agyunkba raktározzuk el a fent látott és olvasott alap Marui gearboxot és gondolatankba rakjuk mellé a VFC-ket.
ovsn.jpgovsn_1.jpgA felső a régi az alsó az új. A kenés mindkét esetben nagyon hasonló. Fehéres-barnás zsír található mindkettőben. A régi ez SCAR-ba való, ezért a furcsa elsütőbillentyű és a vezeték vég.

Ahol egy képen szerepel a régi és az új, a bal oldali mindig a régi, a jobb az új.

Nézzük a gearboxot házat!
Anyagát tekintve nincs változás. Mindkettő spiáter öntvény. Eltérés a kialakítás részleteiben van.ovsn_4.jpgA legszembeötlőbb, hogy az újon hiányzik az ablak a dugattyúnál. Erre az ablakra a Marui M4-eken volt szükség a kettényitható műanyag test miatt, hogy az upper tartófülei ne törjenek le. Ez egy őskori maradvány, ami sikerült szolgai mód lemásolni. A szétcsúsztatható M4 testek korában nincs szüksége erre.
Nem változott az orr rész erősítése, sőt a belső sarkok sem lettek lekerítve az új.
A maga korában innováció volt a 7mm-es csapágyfészek, amit műanyag perselyekkel töltöttek fel. A későbbiekben ez 8mm-es acélra váltott, majd a most látható 8mm-es golyós mellett álltak meg.
A műanyag perselynek vannak vitathatatlan előnyei, amik igen alkalmassá teszik bizonyos rugóerőig (anyagtól függően). Önkenő, csendes, jobban csillapítja a vibrációt. Ha beszabadul valami a fogaskerekek közé deformálódással védi meg a fogtörést.
ovsn_5.jpgTovábbi innováció a box kialakításánál, a tányérkerék mellett látható kivágás. Egy megfelelően vékony tárggyal benyúlva feszteleníthető az összes rugó. Persze ez csak szerelésnél működik, mert a pisztolymarkolat takarja összerakva ezt a részt. Ez a funkció megtalálható mindkét versenyzőn.
Belül, amit a régi nem tud, az egyértelműen “gyors”rugócsere, aminek a lényege, hogy az összerakott boxot nem kell szétszedni a fő rugó cseréjéhez. Elég a rugóvezető talpát 45°-kal elfordítani.
A VFC-nél végre valaki gondolkodott és sikerült kialakítani a fogaskereket mögötti holt térből egy “zsebet”, ahová egy FET-et lehet elrejteni úgy, hogy ne kerüljön összeütközésbe a hátsó, átmenő stifttel (M4 esetében).ovsn_9.jpgFogaskerekeknél az első és legfontosabb, hogy acélből vannak. Vasporból gyártódnak.

Találkozhatunk egy bukott VFC innovációval. Nevezetesen az önhézagolással. Leírva tök jól hangzik, egyszeri buherátorok álma, hogy nem kell a hézagolással “kínlódni”, ám a valóságban ez messze nem olyan tökéletes. A tányérkerék kivételével rugós távtartókat terveztek. A rugók felveszik a rendelkezésre álló helyet és kész. Viszont a rugók folyamatosan nyomják a csapágyakat axiális irányban, azaz folyamatos súrlódás nagyobb, mint egy rendesen kihézagolt rendszeren. Emiatt jobban szorulnak a kerekek. Illetve nézzük meg a legelső képet a cikkben, látható a középső keréken, hogy bizony összetalálkozott párszor a sector kerékkel, ezért vannak rajta azok az íves nyomok. Ez az egész azért nem jó, mert nagyobb a súrlódás, ha összeérnek még nagyobb = több áram, nagyobb teher a kapcsolón.
Ezt a rémálmot nyomatta sokáig a VFC. A VR16, olcsó széria megjelenése hozta el az új genes boxokat, ám ott is alkalmazták ezt egy ideig. Hál Istennek leszoktak róla és a borzalom helyét átvették a sima, hézagolható távtartók.

A sector keréken látható még egy dealayer. Ami a nózi időbeli nyitvatartását hivatott nyújtani. Így a rendszer biztosabban adagol nagyobb sebességnél. (Ez az őskorban egy populáris tuning alkatrész volt.)

A fogaskerekek áttétele változott. Ugye a gyári áttételi arány 18:1-hez. Sokat hangoztatott, alkatrészeket böngészve ezekkel a számokkal illetik az eredeti áttételi arányt. Nos, a dologban van egy kis csavar. A 18 után hiányoznak még számok. Hogy könnyű legyen számolni, vegyünk egy kalkulátort. A két fogaskerékszett között 1 fog eltérés van, mégpedig a középső nagyobb ívén. A régin 1-gyel (39) több van, ezért az a ténylegesen gyári 18,72:1-hez arányú, az új 18,24:1-hez. Tehát a motor 18,##-szor fordul meg, mire a sectorkerék 1-et forog. Szédítő ~2,6%-os a gyorsulás számolható az újjal.ovsn_7.jpgAz régi VFC polikarobnát tappet platet és dugattyút tartalmaz. Hosszútávon nem tűnik jó választásnak. Bár a polikarbonát nagyon jól elnyeli az energiát (ebből van a szemüveg lencséje), dugattyúnak azonban van jobb nála, ami jobban bírja a dinamikus terhelést és a kenőanyagok sem bántják. (Saját VFC replikámban bepókhálósodott a dugattyú eleje és egy felhúzásnál leszakadt.) Érezték ezt a gyártónál és más anyagot néztek, leginkább a poliacetálra hasonlít a termék. Plusz az 1 kilépőfogat 7-re bővítették, a második fog nélkül.

A dugattyúfej szinte azonos mindkét esetben, alu, előfeszítéssel.

A henger anyagában és ezzel együtt felületkezelésében van némi különbség. A régi nikkelezett réz, az új eloxált alu. Valós kopásállóságban még nincs elég tapasztalatom. Bár az biztos, hogy a fémből készült hengerfej jobban eszi a hengert, mint a műanyag.

Hengerfejek felépítés szintén ugyanolyan. Műanyagból vannak. A réginél jellemző volt, hogy középen eltört és kettényílt. Az újnál ilyet még nem láttam.

A rugóvezető egyértelmű előrelépés a régihez képest. A sima műanyagból fröccsöntött alkatrészt felváltotta egy csapágyazott acél rugóvezető.

A nózi mindkét esetben műanyag és o-gyűrűs, bár formájuk kissé eltérő, hosszuk ugyanakkora.

Nem változott sajnos a cut off lever, ami spiáterből van. Acélból kellene gyártani ezt alkatrészt, hogy a sector kerék bütyke ne egye meg hosszabb távon.ovsn_2.jpgovsn_3.jpgMotorok tekintetében a régi erősebb mágneseket tartalmaz, mint az új. Az újnak viszont másabbak a tekercsei, ezért hasonló élményt produkálnak.ovsn_6.jpgHarmadik versenyző az Avalon VFC gearboxa.avgl_24.jpgSzemfülesek kiszúrhatták, hogy a pirosra eloxált henger kivételével semmi eget verő újdonság nincs, kivéve azt a fekete duzzanatot a madzagozásban.
Ez egy FET, ami megóvja a kapcsolót. Ez is egy olyan újdonság, ami egyelőre a drágább replikák sajátja. (Igen, mondhatjuk, hogy a JG évekkel ez előtt már csinált ilyet a középkategóriában, de a cég egyszerűen olyan piacvesztést szenvedett el, hogy a termékeire “mai fiatalok” közül szinte már senki sem emlékszik.) Emiatt bátorkodtam leírni fentebb a jövőt, ugyanis előbb utóbb ez is le fog szivárogni a tömegeket kiszolgáló alacsonyabb árfekvésű AEG-ekbe.avgl_17.jpgA motor szintén jobb lett, neodímium mágneseket kapott. Ez is egy olyan újdonság, amit szívesen látunk majd az olcsóbb termékekben.

A tuning, mint olyan más dimenziókban mozog ma, mint anno. A társadalom elég lassan dolgozza fel az airsoft ipar amúgy sem szédítő sebességű változásait. A ma fegyvere a tegnap szempontjából “tuning fegyver”, mivel tartalmazza mind azokat az újításokat, amit a kezdeti modellek nem.
Alkatrész cserélgetős kontextusban a tuning szóval sem értek egyet. Ha az eredeti jelentését nézzük, akkor hangolást, beállítást szeretne kifejezni. Ami nem egyenlő az alkatrészek nyakra-főre dobálásával. Több köze kéne, hogy legyen a szerkezet finomhangolásához, amit például egy “alap átnézés” kéne, hogy jelentsen. Mely során az ember módszeresen összepróbálgatva kiszűri a gyári hibákat, ezáltal finomítva cucc működését. Ezt kéne, hogy jelentse a tuning, nem pedig a “mit cseréljek azonnal, amikor megérkezik”-et.

Aki kíváncsi mi volt az AEG korszak előtt, annak szeretettel ajánlom Trahser Asahi M60-ról szóló cikkét. Egy géppuska, ami nem géppuska. Egy olyan korszakból, amikor még a világon csak pár maréknyi ember űzte ezt a hobbit.

pateron.jpgHa számodra is érdekes a blog és úgy gondolod, hogy megéri, hogy havi egy sajtburger árával támogass, sokat segítesz a megjelenő tartalmak készítéséhez.
A patreon támogatók az itteni megjelenés előtt olvashatják a legújabb bejegyzéseket.